2012.09.29. 08:47
Búcsúzós poszt
„Nem lehet még itt a búcsúzás…” – hangzik el a jól ismert dalban, azonban szomorúan kell ellentmondanom neki: de igen, ma elérkezett számomra a gyakornokság utolsó napja. Az osztályon tegnap már búcsút vettem a kollégáktól és gyakornoktársaimtól, ma délután pedig visszarepülök Magyarországra.
Ez a blog összesen nyolc hónapot ölelt fel, és ezzel az utolsó bejegyzéssel együtt 61 poszt született. Igyekeztem hasznos és érdekes tapasztalatokat megosztani nemcsak a gyakornoksággal és a munkahelyen töltött idővel kapcsolatban, hanem megpróbáltam ötletet adni munkaidőn kívüli programokra is, például azzal, hogy szöveges-képes beszámolókkal illusztráltam egy-egy kirándulást. A továbbiakban is fenntartom, hogy szívesen válaszolok az utánam következő gyakornokok leveleire, de úgyis kapni fogtok egy listát az éppen kint tartózkodó gyakornokok nevével és elérhetőségeivel, tehát őket is bombázhatjátok kérdésekkel. :)
Köszönöm mindazoknak – név szerint Andinak, Gabinak, Dorottyának, Panninak, Marcinak, Lillának, Zsófinak és a Magyar Fordító Osztály főállású fordítóinak –, akik felejthetetlenné tették számomra ezt a Luxembourgban eltöltött fél évet! Köszönet a sok kirándulásért, segítségért, támogatást, bátorításért, a közös reggelikért, ebédekért és a sok vicces pillanatért, amellyel kapcsolatban Gyurit emelném ki, aki egy életművész, és tanulságos történeteivel szórakoztatott minket, gyakornokokat ebéd közben. :)
Kívánok Nektek minden jót, a jövőbeni gyakornokoknak pedig azt, hogy legalább olyan sok élménnyel gazdagodjanak itt kint, mint mi!
Üdvözlettel,
Betti
2 komment
Címkék: búcsúzás utolsó poszt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dorottyafordito 2012.10.02. 22:24:00
;(
Jajj, nagyon hiányoztok.
Hiányzik Józsi, a két monitor, a humorod, a KAD, a szendvicsautomata, a Buddha idézet a WC-ből, a színesbőrű kedves kis security bácsi, a kilátás az irodából, a T-flowba beúszó munkák, Andi bóklászása, a reggelik, minden, minden és minden.
Komolyan. Nem gondoltam volna. Még itt sírbákolok is.
Olyan jó volt, de vége. Nagyon szerettem Veled, Veletek dolgozni, eltölteni a napot, és megosztani a mindennapjaimat. Én is köszönök mindent Neked, Betti!
eugyakornokluxemburg 2012.10.03. 10:51:54
Ha ez vigasztal, én is úgy érzem magam, mintha összeomlott volna a tér-idő kontinuum, vagy legalábbis hiba lenne a mátrixban... újra itthon vagyok, és olyan érzés, mintha el se mentem volna, mintha ott folytatódna minden, mint március végén... csak a magammal hozott emlékeim és a sok-sok fénykép bizonyítja, hogy ott voltam...
És nekem is nagyon hiányzik mindenki. :(