Véget ért a második munkahét. A héten is voltak kötelező szemináriumok, sőt, még csak most indulnak be: az április hátralévő része tele lesz előadásokkal és szemináriumokkal, amik kötelezőek és a mi fejlődésünket segítik.

Jó érzés, hogy már nekem is osztanak ki szövegeket, amiket a fordítás után továbbítok a mentoromnak, aki átnézi őket, majd együtt megbeszéljük a felmerülő problémákat, végül pedig feltöltjük az adatbázisba. Nagyon sok fajta szöveg van, én eddig közleményt, petíciót, munkadokumentumot, szóbeli választ igénylő kérdést és jegyzőkönyveket fordítottam.

A következő héten pedig még több munka vár ránk, mivel jövő héten kerül sor a parlamenti ülésre. Minden hónapban egyszer van parlamenti ülés, de akkor négy napig tart. Ez idő alatt pedig rengeteg anyagot kell lefordítanunk, úgyhogy jövő héten is lesz tennivaló (fordítanivaló) bőven. :)

Végül pedig három kép egy játszótérről.

Szavakkal nem kifejezhető, hogy mennyire hideg van odakint, úgyhogy úgy döntöttem, a mai nap hátralévő részét itthon töltöm, épp elég volt délelőtt kint mászkálni. Ez a mai poszt eléggé hosszú lesz és meglehetősen vegyes, mert sok témáról lesz szó és még képeket is fogok feltölteni.

1) Kezdjük a nyelvekkel! Ígértem, hogy írni fogok arról, hogy melyik nyelvvel lehet itt a legjobban elboldogulni. Az eddigi tapasztalataim alapján az emberek nagy része franciául és luxemburgiul társalog egymással, de ha németül vagy angolul próbálkozunk, akkor is készséggel állnak a rendelkezésünkre, mert németül és angolul is jól beszélnek az itt élők. És ami a legmeglepőbb: egyáltalán nem okoz ez nekik problémát, nem neheztelnek ránk azért, mert angolul szóltunk hozzájuk. Én az angol mellett próbálkoztam már franciául és németül is, és ha esetleg kommunikációs nehézségek merültek fel, akkor jókat nevettünk az eladóval és kézzel-lábbal elmagyaráztuk egymásnak, hogy mit is akarunk. Szóval ebből a szempontból csak jókat mondhatok az itt élőkről.

2) Nézzük a tömegközlekedést! Egy-két posztban már ódákat zengtem az itteni vasúti közlekedésről, úgyhogy ezt most mellőzném. Inkább a buszokat veszem górcső alá. Röviden és tömören: a buszokról is csupa jót tudok írni! A buszhálózat átlátható és flottul működik, a helyi járatos buszok pedig annyira menők, mint Magyarországon a távolsági buszok, szóval itt a helyi közlekedésben nem számít luxusnak a kényelmes ülésekkel és fűtéssel felszerelt busz. Aki tud franciául, annak ezt az oldalt ajánlom, aki viszont nem, az tegye azt, amit én: menjen be a Tourinform irodába, és kérjen egy vaskos buszmenetrendet és egy buszhálózatot ábrázoló, színes térképféleséget! Ráadásként jó tudni, hogy

• az "EUROBUS" feliratú buszok mindegyike megáll a Kirchberg városrészben, és közvetlenül a munkahelynél, a TOA torony szomszédságában található megállóban is (Philharmonie/Mudam),
• a jegyár egységes egész Luxemburg területén, függetlenül attól, hogy busszal vagy vonattal utazunk, és milyen távolságra a fővárostól: az egész országban 1,50 euróba kerül a menetjegy,
• a jegyet az érvényesítéstől számított 2 órán keresztül újra és újra felhasználhatjuk.

3) Ami még eszembe jutott, mert én feltettem ezt a kérdést egy előző gyakornoknak, hogy van-e dress code a Magyar Fordító Osztályon. Saját tapasztalataim alapján is nyugodtan mondhatom, hogy nincs! Amikor 8 órát ülsz egy helyben a gép előtt és fordítasz, elsődleges szempont a kényelem, de azért értelemszerűen nem susogós melegítőben megy be az ember dolgozni… A lényeg, hogy olyan ruhát öltsünk magunkra reggel, amiben jól érezzük magunkat, és valahol a hétköznapi viselet és a visszafogottan elegáns között van.

4) Utolsó pontként pedig jöjjön egy mai beszámoló! Húsvéthétfő lévén a központban vásár van, ahol két dolgot lehet kapni: kerámiákat és kaját. Engem az utóbbi jobban érdekelt, úgyhogy én az édességet áruló standok előtt időztem el hosszabban. Ez nem azt jelenti, hogy nem láttam szép kerámiákat, sőt, de sajnos olyan áron adták őket, ami a magyar zsebnek nem éppen megfizethető. Viszont a helyi, kézzel készített édességek jóval olcsóbbak, úgyhogy ezekből vettem is három fajtát, lentebb képet is csatolok majd róluk.

Ez a vásár már hagyománynak számít itt Luxembourgban, viszont ugyanolyan, mint bármely másik vásár. Talán az adja meg az esemény különlegességét, hogy a) itt rendezik meg Luxembourgban, b) a legtöbb árus kis madár alakú kerámiákat árul, mert ez is a hagyomány része és csak ilyenkor lehet ezeket kapni. Amúgy Magyarországon is árulják (vagy már csak árulták?) a búcsús vásárokban ezeket a madárkákat: az egyik fele lyukas, hogy vizet tölthess bele, majd megfújod és fülsiketítően éles hangot ad ki. Így természetesen az egész vásár zeng ettől a csodás „madárcsiripeléstől”. :)

Végezetül pedig jöjjön néhány szemet gyönyörködtető kép a Grundról, ami tulajdonképpen védelmi rendszer, egy hosszan elnyúló régi várfal. Igazán gyönyörű! :)

Végül pedig két kép arról, hogy miket vettem ma a vásárban. Az alma annyira jól nézett ki, hogy én azt hittem, hogy belülről is tömény csoki, de amikor nagy lelkesedéssel leültem ebéd után, hogy most pedig jöhet a megérdemelt desszert, csalódottan tapasztaltam, hogy a csokiburok egy igazi almát rejt. :D Én nagyon szeretem az almát, de azért naaaaa... :P

Így nézett ki belülről ez a "kész-átverés-alma"...

Ma a franciaországi Metzbe látogattam el, ahova Luxembourgból 50 perces vonatozás után érkeztem meg. A vonatokat most nem kezdeném el megint dicsérni, ezt már megtettem az előző posztban. Helyette következzen néhány kép, mert igazán szép városról van szó.

Porte des Allemands a Seille folyón

Szent Maximin-templom (Eglise Saint-Maximin)

Szent Etienne katedrális (Cathédrale Saint Etienne)

Temple Neuf a Moselle folyón

Látkép a Moselle folyó egyik oldaláról

Metz vasúti pályaudvarának épülete

A mai kirándulás célpontja Trier volt. Ez a város Németországban található, kb. 3/4 óra vonattal az út Luxembourgból. Állítólag Trier Németország legrégebbi városa, tele római kori emlékekkel, pl. Porta Nigra (fekete kapu), Dóm, Konstantin Bazilika, szép épületek és parkok, na és a piac tér. 

Az utazásról is mesélnék egy-két mondatban. Vonattal mentünk és nagyon meglepődtem, mert errefelé a vonaton a másodosztály bőven kenterbe veri az otthoni IC-ken található első osztálynak beállított fülkéket. Szerintem ezzel mindent elmondtam. Arról nem is beszélve, hogy a vonatok olyan halkan siklanak a síneken, hogy az csoda, nem zakatolnak olyan hangosan, hogy ordítanod kell, ha a melletted ülővel beszélgetni akarsz. Ja, és még valami: még a legkisebb településnek is olyan vasútállomása van, hogy bármelyik magyar város pályaudvara megirigyli. Ezeknek az embereknek itt ez a fajta vasúti utazás a megszokott, én pedig úgy tekingettem körbe a meglepettségtől, mint egy kisgyerek...

Most pedig következzen néhány kép!

Porta Nigra.

Dóm.

Piac tér.

Park.

Itt is készülődnek már a húsvétra. :)

A mai nap is izgalmasan telt. Beküldtem életem legelső EP-s fordítását, egy petíciót. :) Nem volt hosszú, mivel az első oldala már le volt fordítva, nekem pedig csak a második oldalt kellett magyarra áttennem. Nagyon hasznos volt, mivel rengeteg belső adatbázist használhattam hozzá és a Trados programmal is sokkal jobban összemelegedtünk a fordítás során. :) Az egyetlen kis bökkenő, amit egész életemre megjegyeztem, az volt, hogy kicsit speckósan kell elmenteni ezeket a fordításokat, és nem a szokásos módon. Hát én a szokásos módon mentettem, és a vérrel és verejtékkel megszült szép magyar fordításom hopp, eltűnt. Lényegében majdnem kezdhettem elölről az egészet, de mégsem, bár ezt kicsit körülményes lenne itt elmagyarázni. Legyen elég annyi, hogy ez igen nagy tanulság volt arra nézve, hogy hogyan is mentsünk dokumentumokat itt az EP-nél. ;) 

Természetesen a fordításomat átnézte a mentorom, aztán megbeszéltük a javításait és végül én is még egyszer átnéztem a munkámat, és csak ez után kerülhetett vissza a végleges verzió a titkárságra, amely a Szent Elosztó Hely, minden dokumentum kiindulópontja. :) Nagyon izgultam, mert mégis csak az én kutyám kölyke ez a rövid kis szöveg, úgyhogy remélem, hogy akik majd olvassák, érteni fogják és nem szörnyülködnek a cirádás magyar mondatok miatt. ;)

Holnaptól hosszú hétvége van, mivel Luxembourgban a nagycsütörtök és a nagypéntek munkaszüneti nap, és még hozzá jön a húsvéthétfő is. Szóval az elkövetkezendő öt nap pihenéssel és kirándulással fog eltelni, mivel rengeteg látnivaló van a környéken.

Mára ennyi, majd még jelentkezem!