A kazamata az olasz „casamatta” szóból származik, és erődítmények föld alatti járatait jelenti. Luxembourg két kazamatával is büszkélkedhet, amelyek közül mindkettő felkerült az UNESCO-s világörökségi listára. Az egyik kazamata a Bock nevet viseli, a másik pedig a Pétrusse nevet kapta. A város két ellenkező pontján helyezkednek el; bővebb infót ebben a kis prospektusban lehet róluk találni. A lényeg, hogy fantasztikus élmény!!! Én eddig csak a Bock elnevezésű kazamatát látogattam meg, de mindenképpen meg akarom nézni a másikat is, hiába mondta róla egy srác nekem, hogy mindkettő ugyanúgy néz ki, mert a kazamata az csak kazamata. Nem baj, attól még engem mindkettő érdekel. :)

Most pedig következzen néhány kép a Bock kazamatáról!

Járatok a kazamata belsejében.

Kilátás az egyik nyílásból.

És a kazamaták kívülről. Jól kivehető az előző képen látható piros híd, és a sok kis nyílás is. :)

Mivel vasárnap egész nap zuhogott az eső, így szabadtéri programról szó sem lehetett. Viszont nagyon sok plakáton hirdették a városban, hogy a hétvégén nyílt napot tart a Dräi Eechelen („három makk”) nevű luxembourgi múzeum, úgyhogy oda látogattunk el. A tárlat az ország és a város történelmét mutatta be, legvégül pedig egy rövid kis föld alatti kazamatán keresztül jutottunk ki a múzeumból. 

Képek következnek.

A múzeum a Fort Thüngenben (a Thüngen erődben) kapott helyet.

A múzeum azért kapta a „három makk” nevet, mert egy-egy kis makk csücsül a tornyok tetején. :)

És a legvégére egy érdekesség, aminek semmi köze a múzeumhoz: hopp, mire bukkantam a luxembourgi utca egyik lámpaoszlopára ragasztva. :D Én ugyan nem ennek a magyar csapatnak szurkolok, de azért vicces volt látni ezt a kis ragaszt itt Luxembourg közepén.

Hétvégén Nancy-ba kirándultunk. A várost legkönnyebben vonattal lehet megközelíteni Luxembourgból: az út időtartama 2-2,5 óra között mozog. Nancy legfontosabb látnivalója a Place Stanislas, amely felkerült az UNESCO világörökség listájára is. Ezen kívül sok szép templom, park és épület szolgál még látványosságként. 

Képek következnek.

Place Stanislas

Diadalív a Place Stanislas-on

Folyópart

Nemzeti ünnep volt éppen, zászlós felvonulás volt a város közepén.

Virágóra egy gyönyörű parkban

A hétvégi kirándulás célja a címben említett három város volt. Messze vannak ugyan Luxembourgtól – vonattal  utazva, átszállásokkal együtt kb. 4-5 óra az út – de az biztos, hogy megéri a fáradságot! Mindhárom helység Belgium északi részén, Flandriában található. Az itt élő emberek nyelve a flamand, amely nagyon hasonlít a hollandra, tulajdonképpen a flamand nyelv a holland egyik dialektusának mondható. Számomra nagyon érdekes volt megtapasztalni azt a nyelvi és „etnikai” megosztottságot, amelyről eddig csak az útikönyvekben olvastam, hogy Belgium déli részén (Vallónia) franciául beszélnek, az északi részén (Flandria) pedig flamandul, és hogy érezhetően, élesen elhatárolható egymástól ez a két régió. Az északi részen járva olyan érzésem volt, mintha Hollandiában lennék, és néha meg kellett állnom elgondolkodni, hogy miért is lengenek itt belga zászlók? Ja, hogy Belgiumban vagyok, csak flamand részen! Hihetetlen a hasonlóság Flandria és Hollandia között, és Flandriában is legalább ugyanannyi biciklis van, mint Hollandiában. :)

Brugge, Gent és Oostende Flandria legnagyobb városai közé tartoznak. Brugge leginkább a csipkéjéről híres, de ezen kívül rengeteg csokibolt található itt, és még a kiváló belga sörök brugge-i változatait is meg lehet kóstolni. Gentben is vannak csokiboltok és szintén lehet sört kapni. Oostende pedig az Északi-tenger partján található formás kis kikötőváros. 

Most pedig következzen néhány kép!

BRUGGE

Csipkebolt

Családi vállalkozásban üzemeltetett csokiház.

Csokiboltok kirakatai. No comment.

A főtéren.

Tipikus házak.

Tipikus belga kaja: főtt fekete kagyló sült krumplival. Egy szemet kóstoltam meg belőle, mert nem rajongok a tengeri herkentyűkért. Összességében finom volt a fűszerezése, nem volt rossz íze, rágós sem volt, mert a kagyló már könnyen elvált a héjától. És közben inkább próbáltam nem belegondolni, mit nyelek le éppen... Az viszont tuti, hogy nem ettem volna meg akkora bödönnel, mint amekkora a képen látható... Szerintem utána napokig öblögethettem volna a finnyás gyomromat jó magyar pálinkával...

OOSTENDE

A tengerpart. Látszik is a képen, hogy nem kellett 50 faktoros napkrémet használni... csak egy jó esernyőre volt szükség, gumicsizmára meg esőkabátra. Na most e három dolog közül egyik sem volt nálam. Csak a napkrém...

A kikötő.

A katedrális.

GENT

Őrtorony, folyóparti képek tipikus házakkal, katedrális, várrom...

És a végére egy tipikus belga cukorka, a cuberdons. Olyan íze van, mint a Turbo rágónak. :D Már ha az olvasók közül emlékszik még rá valaki...

Luxemburgban az emberek legalább annyit beszélhetnének erről a témáról, mint a szigetország lakói. Március vége óta vagyok itt, de én még nem tapasztaltam napokig tartó napsütéses időszakot. :) Áprilisban nagyon hideg volt, esővel, orkánerejű széllel és borult égbolttal. Májusban kezdett normalizálódni a helyzet, akkor már voltak napos időszakok, de persze csak 1-1 napra, a többi napon még mindig nagyon hasznos volt a kabát-sapka-sál kombináció. Lassan már vége a júniusnak, de a helyzet nem sokat változott: a hétből hat napon borús, esős idő van, a maradék egyen pedig napsütés. Bár talán haladásnak lehet elkönyvelni, hogy napközben a hőmérséklet már néha-néha eléri a 20 fokot, és már nem minden este csökken 10 fok alá! Szóval aki Luxembourgba készül, annak ajánlott esőkabátot és esernyőt hoznia magával. 

Egy idő után meg lehet szokni ezt az időjárást, de azért elszomorító tud lenni a gondolat, hogy míg Magyarországon hétvégén a Balatonon napoznak az emberek, addig itt nem nagyon álmodozhatunk strandolós hétvégékről. Megmosolyogtató viszont megfigyelni az utcán, ki hogyan van felöltözve, ugyanis sokszor következtethetünk ebből az illető származási országára. A tősgyökeres luxemburgiak és a saját országukban az ittenihez hasonló időjáráshoz hozzászokott emberek már pólóban, rövidnadrágban és papucsban mászkálnak, míg a máltaiak még bundás kabátban, és közben jogosan sírnak a tengerpartjuk után. :) 

Ha most kinézek az ablakon, meglepve tapasztalhatom, hogy nem esik az eső, és itt-ott előbújt a felhők mögül a kék égbolt. Talán még sincs minden veszve ezen a luxemburgi nyáron! :)