Ebben a posztban megemlítek néhány szempontot, amelyet érdemes figyelembe venni az albérlet kiválasztásakor.

A szálláskereséssel foglalkozó posztokban már említettem, hogy amikor kiértesítenek minket arról, hogy felvettek a gyakornoki programra, akkor pár e-maillel később kapunk egy listát a lehetséges szállásadók nevével és elérhetőségével. Azt is sok posztban hangsúlyoztam már, hogy vidéken jóval olcsóbb a szállás, 300-400 euró körül, de aki pl. a határ másik oldalán lakik, annak még olcsóbb. Tudok olyanról, aki a német oldalon, Trierben bérel egy szobát 150 euróért, és ez még úgy is megéri neki, hogy meg kell vennie a vonatbérletet Trier és Luxembourg között. Azonban a hátránya a dolognak az, hogy egy óra a vonatút, és ha beértünk az állomásra, onnan még valahogy el kell jutni a munkahelyre is. A kérdés, kinek milyen preferenciái vannak: inkább spórol az albérleten, még akkor is, ha az utazás időbe telik, vagy fordítva.

Dicsértem már a helyi közlekedést is. Tény, hogy hét közben elég sűrűn járnak a buszok, és vidékre is jó a tömegközlekedés. Pénteken és szombaton pedig vannak éjszakai járatok... ;) Az azonban problémát jelenthet, hogy hétvégén nem olyan jó a tömegközlekedés vidékre. Vannak olyan települések, ahol hétvégén csak kétóránként jár a busz, vasárnap az utolsó már este 6-kor elmegy, de olyan településről is hallottam már, ahol pl. vasárnap, de lehet, hogy szombaton sincs összeköttetés a település és Luxembourg között. Ennek talán az a legfőbb oka, hogy Luxembourgban mindenki autóval jár. Értsd úgy, hogy MINDENKI. És e miatt reggelente és este 6 felé hatalmas dugók alakulnak ki a városban, de az itteni emberek megengedhetik maguknak a márkás autókat, és ha már van autójuk, miért ne használnák?

A várossal kapcsolatban annyit mondanék, hogy vannak az albérletet keresők számára kevésbé javasolt helyek, leginkább a vasúti pályaudvar környékén, úgymint Gare, Bonnevoie, Hollerich… Itt sötétedés után leginkább kéregetőkbe, fura alakokba és örömlányokba botlik az ember. Állítólag nem olyan durva, mint a Nyugati környéke, de nagyon sokan messze elkerülik ezeket a környékeket, amikor albérlet után néznek.

Röviden ennyi, de itt is ugyanazt tudom hangsúlyozni, mint a pénzügyekről szóló bejegyzésnél: mindenki maga dönti el, mire szeretni költeni. Ha az albérleten akarunk spórolni, akkor irány a vidék vagy a határ túloldala. Ha azonban fontos nekünk, hogy hétvégén is rugalmasan tudjunk közlekedni, akkor a városban érdemes albérletet keresni. Ízlések és pofonok. :)

/Végül pedig a buszmenetrendeknek itt lehet utánanézni: ez a luxembourgi menetrend (1–25-ig jelölve), ez pedig a távolsági (3 számjeggyel jelölt) buszoké, az RGTR fül alatt. Plusz információként jó tudni, hogy az "EUROBUS" feliratú buszok mindegyike megáll a Kirchberg városrészben, és közvetlenül a munkahelynél, a TOA torony szomszédságában található megállóban is (Philharmonie/Mudam). Ezen a linken pedig a vonatmenetrend érhető el./

Pénteken délelőtt a Bizottság Jean Monnet politikus nevét viselő luxembourgi épületébe látogattunk el. Egy előadást hallgattunk meg a Bizottságnál folyó fordítási munkáról, valamint a bizottsági gyakornoki programról, amely számunkra azért nem volt releváns, mert aki már részt vett gyakornoki programban egy EU-s intézménynél, azt már nem veszik fel más uniós intézménynél eltöltendő ösztöndíjra.

A bizottsági gyakornoki program különbözik néhány dologban a parlamenti programtól: a bizottsági gyakornokságra kétszer lehet jelentkezni egy évben, mivel egy-egy időszak 5 hónapig tart, ezért nem hosszabbítják meg a gyakornokok ott tartózkodását. Továbbá a gyakornokok fizetése kicsivel kevesebb, kb. 1000 euró körül mozog. Ha jól emlékszem, előadásokra és tanulmányi kirándulásokra nincs lehetőségük a bizottsági gyakornokoknak. Nagyjából ezek a legfontosabb különbségek, viszont van hasonlóság is: a bizottsági gyakornokok is ugyanolyan feladatokat látnak el, mint a parlamenti gyakornokok, azaz fordítanak és terminológiai munkát végeznek.

Ami talán gyakornoki szemmel rögtön feltűnik, az az, hogy a Luxembourgban különböző uniós intézményeknél gyakornokoskodóknak nincs lehetőségük megismerni egymást. Vannak ugyan facebook csoportok, de a parlamenti listára a parlamenti gyakornokokat veszik fel, a bizottsági csoportba pedig a bizottsági gyakornokokat. Ki tudja, talán idővel ez a probléma is megoldódik, ha minél több gyakornok jelzi az illetékesek felé. ;) 

Összességben ennyi érdekesség hangzott el az előadáson. Aki kedvet kapott hozzá, pályázza meg a bizottsági gyakornoki programot is, amennyiben a parlamenti gyakornoki programba nem sikerült bekerülnie! ;)

A fordítói szakmai gyakorlatnak, mint az a jelentkezéskor is kiderül, két fő fajtája létezik: fizetett és nem fizetett. A nem fizetett gyakorlatra azok jelentkezhetnek, akik még nem fejezték be egyetemi tanulmányaikat, tehát még nem szerezték meg a diplomájukat. A fizetett gyakorlat pedig azokat várja, akik már rendelkeznek diplomával. Ezekről részletesebben a belső szabályzatban lehet tájékozódni.

Amit én ebben a bejegyzésben röviden össze szeretnék foglalni az az, hogy milyen pénzügyi juttatások járnak egy gyakornoknak, és hogyan lehet ebből megélni Luxembourgban.

Aki fizetett szakmai gyakorlaton vesz részt, annak havonta jár ösztöndíj, bizonyos bonyolult számítások után ez az összeg körülbelül 1200 euróra jön ki, de ezt minden év januárjában újraszámolják, ettől függően kicsivel több vagy kevesebb lehet ez az összeg. Az ösztöndíjat minden hónap 15-én utalják, viszont aki a Luxembourgba való kiérkezésekor döbben rá, hogy nem hozott magával elég pénzt, annak sem kell kétségbe esnie, mert az első napon előleget lehet igényelni az ösztöndíjból.

Ezen kívül minden gyakornokot megillet a ki- és hazautazás költségeinek visszatérítése, valamint az intézmény bizonyos mértékű összeggel (ez is változó) támogatja a gyakornokok strasbourgi és brüsszeli kiküldetését is.

Felmerül a kérdés, hogy mennyire drága az élet Luxembourgban? Röviden és tömören: nagyon. A szálláskeresésnél már említettem, hogy azzal lehet a legtöbbet spórolni, ha vidéken keresünk albérletet, mert ott alacsonyabb a lakbér. Viszont ha szerencsések vagyunk és időben kezdünk keresgélni, akkor a városban is el lehet csípni egy-két jó ajánlatot: jó ajánlatnak 500 euróig számít egy albérlet, onnantól már drágának minősül. Legalábbis magyar szemmel nézve. :) Azzal is lehet spórolni, ha ebédidőben nem bumlizunk be a városba enni, hanem a parlamenti menzát választjuk, mert 3–4 euróból nagyon jókat lehet ebédelni a kantinban, ahol az alacsony árak ellenére széles étel-, ital- és sütiválaszték áll a rendelkezésünkre.

Összességében, ha jól gazdálkodunk az ösztöndíjjal és a később kapott juttatásokkal, jól ki tudunk jönni a pénzünkből (a korábbi bejegyzéseimből is látszik, hogy utazásra is telik belőle). Viszont sok minden függ attól is, ki mire akar költeni, mennyire akar spórolni, és kinek mit jelent a „még megengedhetem magamnak”.

Ma az egész délelőttöt Luxembourgban, a bíróságon töltöttük egy "tanulmányi kirándulás" keretében. Nem kellett messzire mennünk, csak az út másik oldalára, mivel a bíróság épülete is a Kirchberg városrészben található. 

A napot egy impozáns tárgyalóteremben kezdtük, ahol először ismertették velünk, hogy egy Spanyolországgal kapcsolatos ügy tárgyalására kerül sor, amelyen bárki részt vehet. Én még sosem jártam bírósági tárgyaláson, szóval számomra nagy élmény volt átélni azt, amit eddig csak a tévében láttam, hogy amikor bejönnek a bírók, mindenki feláll a teremben, hogy hogyan védik magukat az érintett felek és hogyan tesznek fel kérdéseket a bírók az üggyel kapcsolatban. A tárgyalás nem tartott sokáig, körülbelül 3/4 óra alatt lezajlott.

Fél 12-kor pedig meghallgattunk egy előadást a bíróságon folyó fordítási munkáról. Az előadás érdekes volt, például megtudtuk, hogy a bíróságon a francia a munkanyelv, és nem fordítják le a dokumentumokat az összes hivatalos nyelvre, hanem csak a hat legfontosabbra, úgymint francia, angol, német, spanyol, olasz és holland. Természetesen a többi nyelvnek is megvan a maga kis fordító osztálya a bíróságon belül, hiszen minden uniós állampolgárnak joga van a saját anyanyelvén fordulni a bírósághoz, és akkor az illető a saját anyanyelvén kapja vissza panaszának elbírálását. Ha tárgyalásra kerül a sor, akkor is a hat nyelv kerül előtérbe, ezekre fognak tolmácsolni, viszont bizonyos esetekben itt is lehet igényelni a kisebb nyelvekre történő tolmácsolást. Az általános érvényű szabály az, hogy a hat fő nyelven kívül a bírók anyanyelvére is tolmácsolnak. Összességében a  Bíróságon folyó fordítási munkákkal kapcsolatos információk viszont számunkra nem voltak relevánsak, mivel a bíróságon csak az dolgozhat fordítóként, akinek jogi végzettsége van. :P

Most pedig következzen néhány kép!

A Bíróság egyik bejárata.

A Bíróság épülete.

Az "arany tornyok". Ezekben a tornyokban csak a jogi fordítók dolgoznak! o.O

És végül egy kép az épület belsejéből: ebben a tárgyalóteremben hallgattuk meg a Spanyolországgal kapcsolatos ügy tárgyalását.

A kötelező szakmai kirándulás keretén belül kedden, szerdán és csütörtökön Strasbourgban voltunk. A három nap alatt rengeteg programban vettünk részt: előadásokat hallgattunk meg egy-egy uniós intézményben dolgozó munkatárstól, találkoztunk és beszélhettünk parlamenti képviselőkkel, belátogattunk a Parlament ülésére és egy szavazásra, végül pedig jártunk az Európa Tanácsnál és az Emberi Jogok Európai Bíróságán. A sok-sok program mellett azonban maradt szabadidőnk is, tehát volt elég idő gyalog felfedezni a várost.

Most pedig képek következnek az élménybeszámoló illusztrálására!

A Parlament épülete az Ill folyó partján.

A Parlament épülete belülről.

Ülésezik a Parlament.

Az Európa Tanács épülete előtt álló zászlók. Az Európa Tanács egy 47 tagországot számláló nemzetközi szervezet, amely az emberi szabadság és jogok érdekében szólal fel, szorosan együttműködve az Emberi Jogok Európai Bíróságával. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a tanács nem EU-s intézmény!

Képek az óvárosról és a folyópartról.

És végül a gólya, az elzászi régió jelképe. Bármerre megyünk a bazársoron, rengeteg gólyás szuvenírt találunk. :)