Ma Esch-sur-Alzette-be, Luxembourg második legnagyobb és legnépesebb városába látogattunk el. A két város közötti vasúti közlekedés nagyon jó: a vonatok 20 percenként követik egymást. A település a fővárostól 20 perces vonatútra, délnyugatra, a francia határtól 4 kilométerre fekszik.

Mikor megérkeztünk, megkérdeztünk egy helyi lakost, merre találjuk a tourist office-t, hogy ne bolyongjunk céltalanul, mire közölte velünk a hölgy, hogy olyan itt nincs, és egyáltalán biztos, hogy ebbe az Eschbe akartunk jönni, és nem Esh-sur-Sure-be? Nem értettük, hogy miért néz ránk fura szemekkel, de aztán magunk is rájöttünk, hogy nem véletlenül nincs tourist office a városban: Esch semmilyen érdekességgel nem tud szolgálni a turistáknak. A város koszosnak, elhanyagoltnak és rendezetlennek tűnt a fővároshoz vagy a többi vidéki településhez képest, úgyhogy összességében nagy csalódás volt. Azzal vigasztalom magam, hogy ha nem jöttem volna el, úgyis kifúrta volna az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen lehet Luxemburg második legnagyobb városa. Most legalább a saját szememmel láttam. Azért kipréseltem magamból néhány képet, ezeket megosztom veletek is.

A városháza.

A vasúti felüljáró, amin átsétálva egy hatalmas parkba jutunk. Az legalább szép és rendezett volt, sok virággal.

A Szent József-templom.

Egy kis utcácska.

Luxembourg 2007-ben volt Európa kulturális fővárosa; ennek a díjnak volt a szimbóluma ez a kék szarvas, amely az egyik parkban volt kiállítva. 

Locsolókannák és talicskák egy temetőben. 2 euróért használhatóak: a pénzbedobás úgy működik, mint a Tesco vagy más nagyobb üzletekben a bevásárlókocsi megszerzése, csak otthon százast dobunk be, itt pedig 2 euróst, és már használhatjuk is a locsolókannát. Így tuti nem támad kedve senkinek elcsórni egyet. :)

Az osztályon szokás, hogy egy vagy több önként jelentkező előzetesen feliratkozik egy listára, így jelezve, hogy ő fogja pénteken reggel megvendégelni a többieket minden finomsággal. Ezek a pénteki reggelik már hagyománnyá váltak, és igen erős közösségépítő erejük van, mivel ily módon a gyakornokok könnyebb beilleszkedését is segítik. Ezt a szokást folytattuk mi is, a hat gyakornok a mai bőséges reggelivel. 

A terülj-terülj asztalkám az asztal egyik...

... és a másik végéből fényképezve.

Az egyikük Günther, a műdisznó, aki színes szalagokkal a nyakában vidáman eszegeti műkukoricáját a 7. emelet egyik irodájában Ildi és Kati vigyázó tekintetétől kísérve.

A másik pedig Józsi  – a dobozán olvasható felirat szerint az „inflatable husband” –, aki szintén a 7. emeleten található abban az irodában, ahol én is dolgozom. Állítólag Józsi olyan régóta tartózkodik már az osztályon, hogy senki sem tudja, hogy pontosan mikor került ide. Csak annyi biztos, hogy vicces kedvű magyar gyakornokok hagyományozták rá az utánuk jövő gyakornokokra és az osztály többi tagjára.

A képen a Voyages Flammang nevű utazási iroda kirakatában lévő plakát látható. A Lánchídról készült kép szerintem nagyon turistacsalogató lett. Nagyon tetszik a „jelmondat” is, avagy „Ünnepelje a szilvesztert magyaros temperamentummal!”, de hogy ez pontosan mit takar, szerintem sem én, sem az iroda, sem a luxemburgi célközönség nem tudja pontosan. :P Azért remélem, hogy a plakát egy kicsit fellendíti a hazai turizmust.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem merült fel bennem az a gondolat, hogy kint maradok Luxembourgban, és itt keresek munkát. Viszont – eddigi tapasztalataim szerint – ez nem megy olyan egyszerűen, mivel:

• az uniós intézményekbe csakis sikeres EPSO-vizsgával lehet bekerülni, és mint tudjuk, ezeket a vizsgákat nem túl sűrűn rendezik meg,
• Luxembourgban leginkább a bankszektorban és a pénzügy világában lehet elhelyezkedni, amely bölcsész végzettséggel szinte lehetetlen,
• bölcsészként megpróbálkozhatnánk az itteni Európai Iskolába tanárként bekerülni, ha kiírnának magyaroknak tanári állást, de ez sem túl sűrűn fordul elő,

• a legtöbb luxembourgi, brüsszeli, strasbourgi, stb. állásokhoz alapkövetelmény az angol, mellé pedig kötelező a francia és német és/vagy holland nyelvtudás,
• sajnos Luxembourgban a fordítóirodák nem kapkodnak a magyar nyelv után: az itteni fordítóirodák is leginkább a nagy nyelvek anyanyelvi beszélőit keresik,
• Luxembourgban sok állás esetében (pl. buszsofőr) érthető módon a tősgyökeres luxemburgiakat részesítik előnyben.

Bátorításként – hogy próbálkozni azért érdemes – álljon itt néhány hasznos link:

• euractiv
• EPSO
• Európai Iskola
• eurobrussels
• eurojobs