Szavakkal nem kifejezhető, hogy mennyire hideg van odakint, úgyhogy úgy döntöttem, a mai nap hátralévő részét itthon töltöm, épp elég volt délelőtt kint mászkálni. Ez a mai poszt eléggé hosszú lesz és meglehetősen vegyes, mert sok témáról lesz szó és még képeket is fogok feltölteni.

1) Kezdjük a nyelvekkel! Ígértem, hogy írni fogok arról, hogy melyik nyelvvel lehet itt a legjobban elboldogulni. Az eddigi tapasztalataim alapján az emberek nagy része franciául és luxemburgiul társalog egymással, de ha németül vagy angolul próbálkozunk, akkor is készséggel állnak a rendelkezésünkre, mert németül és angolul is jól beszélnek az itt élők. És ami a legmeglepőbb: egyáltalán nem okoz ez nekik problémát, nem neheztelnek ránk azért, mert angolul szóltunk hozzájuk. Én az angol mellett próbálkoztam már franciául és németül is, és ha esetleg kommunikációs nehézségek merültek fel, akkor jókat nevettünk az eladóval és kézzel-lábbal elmagyaráztuk egymásnak, hogy mit is akarunk. Szóval ebből a szempontból csak jókat mondhatok az itt élőkről.

2) Nézzük a tömegközlekedést! Egy-két posztban már ódákat zengtem az itteni vasúti közlekedésről, úgyhogy ezt most mellőzném. Inkább a buszokat veszem górcső alá. Röviden és tömören: a buszokról is csupa jót tudok írni! A buszhálózat átlátható és flottul működik, a helyi járatos buszok pedig annyira menők, mint Magyarországon a távolsági buszok, szóval itt a helyi közlekedésben nem számít luxusnak a kényelmes ülésekkel és fűtéssel felszerelt busz. Aki tud franciául, annak ezt az oldalt ajánlom, aki viszont nem, az tegye azt, amit én: menjen be a Tourinform irodába, és kérjen egy vaskos buszmenetrendet és egy buszhálózatot ábrázoló, színes térképféleséget! Ráadásként jó tudni, hogy

• az "EUROBUS" feliratú buszok mindegyike megáll a Kirchberg városrészben, és közvetlenül a munkahelynél, a TOA torony szomszédságában található megállóban is (Philharmonie/Mudam),
• a jegyár egységes egész Luxemburg területén, függetlenül attól, hogy busszal vagy vonattal utazunk, és milyen távolságra a fővárostól: az egész országban 1,50 euróba kerül a menetjegy,
• a jegyet az érvényesítéstől számított 2 órán keresztül újra és újra felhasználhatjuk.

3) Ami még eszembe jutott, mert én feltettem ezt a kérdést egy előző gyakornoknak, hogy van-e dress code a Magyar Fordító Osztályon. Saját tapasztalataim alapján is nyugodtan mondhatom, hogy nincs! Amikor 8 órát ülsz egy helyben a gép előtt és fordítasz, elsődleges szempont a kényelem, de azért értelemszerűen nem susogós melegítőben megy be az ember dolgozni… A lényeg, hogy olyan ruhát öltsünk magunkra reggel, amiben jól érezzük magunkat, és valahol a hétköznapi viselet és a visszafogottan elegáns között van.

4) Utolsó pontként pedig jöjjön egy mai beszámoló! Húsvéthétfő lévén a központban vásár van, ahol két dolgot lehet kapni: kerámiákat és kaját. Engem az utóbbi jobban érdekelt, úgyhogy én az édességet áruló standok előtt időztem el hosszabban. Ez nem azt jelenti, hogy nem láttam szép kerámiákat, sőt, de sajnos olyan áron adták őket, ami a magyar zsebnek nem éppen megfizethető. Viszont a helyi, kézzel készített édességek jóval olcsóbbak, úgyhogy ezekből vettem is három fajtát, lentebb képet is csatolok majd róluk.

Ez a vásár már hagyománynak számít itt Luxembourgban, viszont ugyanolyan, mint bármely másik vásár. Talán az adja meg az esemény különlegességét, hogy a) itt rendezik meg Luxembourgban, b) a legtöbb árus kis madár alakú kerámiákat árul, mert ez is a hagyomány része és csak ilyenkor lehet ezeket kapni. Amúgy Magyarországon is árulják (vagy már csak árulták?) a búcsús vásárokban ezeket a madárkákat: az egyik fele lyukas, hogy vizet tölthess bele, majd megfújod és fülsiketítően éles hangot ad ki. Így természetesen az egész vásár zeng ettől a csodás „madárcsiripeléstől”. :)

Végezetül pedig jöjjön néhány szemet gyönyörködtető kép a Grundról, ami tulajdonképpen védelmi rendszer, egy hosszan elnyúló régi várfal. Igazán gyönyörű! :)

Végül pedig két kép arról, hogy miket vettem ma a vásárban. Az alma annyira jól nézett ki, hogy én azt hittem, hogy belülről is tömény csoki, de amikor nagy lelkesedéssel leültem ebéd után, hogy most pedig jöhet a megérdemelt desszert, csalódottan tapasztaltam, hogy a csokiburok egy igazi almát rejt. :D Én nagyon szeretem az almát, de azért naaaaa... :P

Így nézett ki belülről ez a "kész-átverés-alma"...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.