A mai kirándulás célpontja Schengen volt. A kis település Luxemburg és Németország határán fekszik, a Mosel folyó jelenti a határt a két oldal között. Schengen nem dicsekedhet túl sok látnivalóval, viszont az biztos, hogy a hely „eszmei értéke” hatalmas, elvégre 1985. június 14-én a luxemburgi nagyhercegi család egyik tagjának, Marie Astrid hercegnőnek a nevét viselő, Schengennél horgonyzó hajó fedélzetén írták alá a Schengeni egyezményt. A Schengeni egyezmény teszi lehetővé az országok közötti szabad mozgást, mivel eltörölte a belső határokat, az Unió külső tagállamainak határain viszont megerősítette a külső ellenőrzést.

A folyó másik oldalán található Perl nevű városkába is érdemes ellátogatni, mivel nagyon szép település, valamint ott található a francia-német-luxemburgi hármashatárt jelző alkotás.

Perl, a német oldal látképe.

A hármashatárt jelölő emlékmű Perlben. (A képért köszönet Andinak. :)

Na így már sokkal jobb! A filctollal írt, ilyen-olyan darabkákból összefénymásolt fekete-fehér papír helyett végre kulturált reklámplakátot kapott a méltán világhíres Pick szalámi. :) 

Ilyen volt:

És ilyen lett. A piros színnel bekeretezett részben a szalámi tulajdonságait részletezik: kiemelik, hogy igazi MAGYAR szalámi, és még arról is elmélkednek, hogy miben rejlik az igazi Pick-íz titka. Hát nem sokkal vevőcsalogatóbb? ;)

Ezek a platánfák a TOA torony mögötti téren állnak szép sorban. Az egyik szürke járólapba vésett felirat szerint 2005-ben ültették őket annak emlékére, hogy abban az évben Luxemburg volt a soros elnök, valamint e fák az Unió tagországainak összetartozását is szimbolizálják. Minden tagország kapott egy saját platánfát, a járólapba pedig belevésték az ország nevét franciául, valamint az Unióhoz való csatlakozása dátumát.

Magyarország platánfája a legszélső bal sor 7. fája. ;)

Hopp, egy közeli róla.

A mai úti cél Vianden volt, amely leginkább panorámastrandjáról és kastélyáról híres. Ezeken kívül akad itt még más látnivaló is: kalandpark, libegő, Victor Hugo-ház és különböző múzeumok. Viandent egyszeri átszállással lehet Luxembourgból megközelíteni: vonattal fél óra az út Ettelbrückig/Diekirchig, majd át kell szállni az 570-es jelzésű buszra, amellyel szintén fél órás utazás után érkezünk meg Viandenbe.

Bármilyen luxemburgi kirándulás akkor éri meg a legjobban, ha öt ember összefog, és megveszi az úgynevezett Luxembourg cardot, mert ezzel a kártyával ingyen utazhatuk, és ingyen látogathatjuk meg a turistalátványosságokat az ország egész területén.

A libegő csúcsszuper, az alattunk elterülő látvány pedig gyönyörű! :)) Ha busszal felvitettük magunkat a kastélyig (és megcsodáltuk a kastélyt, de csakis kívülről!), akkor a kijelölt turistaútvonalon át tudunk menni a másik dombra, ahol a libegő felső végállomása található. Az oda vezető útra viszont javasolt tartalék tüdőt is magunkkal vinni, mert elég meredekén ível felfelé a kavicsos út...

Ebben a posztban érdekességként pár képet fogok csatolni. A képek számomra azért különlegesek, mert itt készültek Luxembourgban, de mégis kapcsolódnak Magyarországhoz. Három korábbi posztban már szerepeltek magyar vonatkozású képek: itt egy Liszt Ferenc-emléktábla, ebben a posztban az Antall József-épület, ebben pedig egy Újpest-felirat. 

És most lássuk a képeket!

• Kezdjük egy régebbi képpel, amely húsvét környékén készült. A Welt am Sonntag című újság hozta le ezt a cikket a locsolkodásról.

• Természetesen nem maradhat ki a Pick szalámi, amelyet a parlamenti dolgozóknak fenntartott bolt hentespultjánál lehet megvenni. Ilyen "nomád" volt a marketingje...

• Szintén a parlamenti boltból: fűszerpaprika és tölteni való paprika. 

• És végül egy (vagy inkább három?) gyöngyszem, szintén a parlamenti boltból. Hamisítatlan, őshonos magyar mangalicák, plüss kiadásban. Ha szeptember végéig nem veszi meg őket senki, bizony Isten hazahozom az egyiket. :D